|
Témaindító hozzászólás
|
2014.04.19. 21:19 - |
 |
[45-26] [25-6] [5-1]
-Játék lezárva!-
Luna & Nelo , 2014.10.29.
|
Csak álldogáltam ott egyhelyben és a területet nézegettem, s tekintetem néha Ryanre néha pedig a másik társaságra néztem. Ahogy észrevettem, társamat zavarja a kis csapat. Nem csodáltam, valami engem is birizgált odabennt. Jobbnak is láttam minél hamarabb elmenni innét, de Ryan már kapcsolt is, mintha a gondolataimba olvasott volna. Amikor Ryan elindult, csöndben követtem, apró, sűrű léptekkel, hogy lépést tudjak tartani vele. Nem sajnáltam itthagyni a többi hármat, sőt. Még mielőtt végleg elnyelt volna minket az erdő, vetettem egy pillantást feléjük, majd Ryan után iramodtam.
-Nincs valami pozitív kisugárzásuk-jegyeztem meg halkan az orrom alatt dörmögve, így csak rmeéltem, hogy a mén meghallja. Nem tudtam ismét merre megyünk, ezért kíváncsian véstem az új útvonalakat a fejembe, ha netán máskor is erre járnék. |
Némi ellenszenvvel néztem a másik társaságot. Lehet hogy ez egy szabad terület, de akkor is úgy éreztem hogy rossz helyen vannak. Hosszú ideig nem vettem le róluk a szemem, nem tudom miért, de ők ilyen hatással vannak rám. Végig mértem őket, egytől egyig, pláne a mént, akinek eleve a kisugárzása is taszított engem. Bár nem mintha társalogni lenne kedvem vele. Megráztam a fejem, hogy ki kergessem a rossz gondolatokat, és a hirtelen feszültséget ami támadt bennem.
- Igen, sajnos nem lehet minden hely gyönyörű. - Engedtem kicsit lejjeb a fejem. Aztán a vízre pillantottam, nem szívesen innék belőle, igaz alig ittam pár perce. Nagyot sóhajtottam, majd lassú léptekkel elindultam. Nem is tudom miért hoztam ide Calla-t. Jaj várjunk csak persze... körbevezetés.
- Na nézzük csak, merre nem jártunk még.... - Gondolkodtam hangosan. - Megvan! - Ugrott be az ötlet. A közelben található egy nádas. Hátha látunk érdekesebb dolgokat is, mint a szárazság. Abba vettem az irányt.
*Folyt köv, Nádas* |
Meglepettséggel töltött el, hogy Ryan most nem beszél annyit. Vagyis, nem kérdezett semmit, és nem is mondott. Pedig alapjába véve, beszédesebbnek tűnt, mint én. Nem bántam, elvégre nekem a csend is megfelelt, még ha társaságban vagyok is. Kényelmes tempóban haladtunk, és nem is mentünk olyan sokat, mire odaértünk egy kiszáradásban lévő vízhez. Ahogy nézegettem, észre vettem, hogy elég hosszú, úgyhogy patakról lehet szó, de épp hogy elhagyta ez a gondolat az elmém, Ryan a hosszas csend után ismét megszólalt. Kirázott a hideg, amint mély baritonján ismét megszólalt a hosszú szótlanság után. Bólintottam, miközben a pici vizet vizslattam. Tényleg elég kevés volt, és már inkább tocsogóvá vált, minthogy azt mondjuk rá, patak. Aztán Ryanra néztem és az utolsó mondatára, egy halvány mosolykával válaszoltam. Most tűnt fel, hogy mások is vannak itt, ráadásul itt már az előző mennyiségnél egyel többen voltak, így kis híján lefittyent az állam, ahogy a kisebb ,,tömeget" megpillantottam. Persze, kívülről csak a szememet meresztettem, de inkább nem bámultam hosszan rájuk, mert még feltűnik nekik. Ahogy elnéztem, Ryannek sem tűntek ismerősnek az alakok, így nem is kérdeztem rá. A Cnossiában még sosem láttam őket, így nem is erőltettem tovább az agyam. Igen, neki is kell picit pihenni. Aztán megint végig mértem a helyet. Alapvetően, barátságos kis helynek nézett ki. A patak mentén ösvény vezetett, és viszonylag a patak fölött nem volt lombkorona födél. Az erdő kihagyta ezt a részt a pataknak, és nem volt sehol kósza, csenevész fácska. Csak a tiszta, egykor selymes fű, ami most kiégett szalmaként sárgállott néhol, a melegtől. Elhúztam a számat. Néhol zöldellet még foltokban, hogy legelni lehessen, de a sok sárga után meg se kívántam. Kaparni kezdtem a földet, hiszen a patak mellett szikár volt, és poros. Kisebb porfelhőt kavartam, és méginkább lefittyent a szám. Olyan, kipusztulósan nézett ki, pedig fogadni mernék, hogy ezen a részen, vagyis hát ott, virágok szoktak nyílni. A bokrok össze-vissza voltak, és csak néhol lehetett meglátni egy-egy ösvényt. Kivéve azt, ami a patak mellett húzódik. Arra következtettem, hogy ez egy jó kis rejtett zug az erdőben, amit mégis sokan ismernek. Gyönyörködtető lett volna a látvány, ha nem dönti romba a forróság. Keserűen sóhajtottam, és úgy döntöttem véleményemet, a ménnel is megosztom.
-Ez a hely is meseszép-mondtam-Kár hogy a nyár melege így lepusztítja-tettem hozzá, nehogy még ferdén nézzen rám. Nem értem, másoknak miért esik nehezükre, az ilyenben meglátni a szépet. Én mindig erre törekszek. Beleképzelem a rusnyább dolgokat, a gyönyörűk világába, és mindjárt mosolyogni támad kedvem. |
Egész úton nem mondtam semmit. Nem tudom miért, valahogy nem volt ötletem amivel szóval tarthatnám Calla-t. A végén még a szótlansága rám is át ragad. Bár nem mintha az utóbbi órákban olyan kis csendes lett volna. Az Apró patakhoz értünk, én meg szememet forgattam amikor észre vettem, hogy ez a hely is használatban van. Azt hittem hogy ismerős a két azaz három alak, de nem. Még nem láttam őket erre felé korábban. Amint észre vettem őket, le sem vettem a tekintetem róluk. Kicsit közelebb érve, meg is álltam. Nem akartam semmi esetleges balhéba bele folyni, bár nem mintha életveszélybe kerülnénk. Kicsit jobban végig mértem őket, két kanca és egy mén. Mivan? Ma mindenki ismerkedik? Azonban mintha a ménen sebeket is láttam volna. Jó termetes darab meg kell hagyni, de azért nem sokkal nagyobb mint én és nyúrga is... nincs mitől tartani.
A patak vizére néztem. Nem mintha lett volna benne annyi víz. Úgy tűnik a nyár erősebb mint gondoltam.
- Ez itt az Apró patak ....lett volna. Mivel eleve kissebb vízlelőhely, így nem csoda hogy a nyári meleg, majdhogynem eltüntette. Azonban a Szabad Területeken sok vízfolyás található, így nem nagyon kell aggódnunk a meleg miatt. - Mondtam a kis patakocskát nézve. Azért így is volt még benne víz, de közel sem annyi amennyinek lennie kéne. |
Na még csak ez hiányzott .... jaj Sam. Hogy mindig csak a baj van vele. Becsuktam pár pillanatra a szemem, hogy lenyugodjak, aztán húgom után fordultam, de nem mentem közelebb. Engem nem érdekelt a mén. Azonban, amikor a Rhetilaiak kerültek szóba, csaptam egyett farkammal.
- Sam! Fejezd be! Hagyd békén a mént! - Mondtam nyomatékosabban. Nem akarom hogy megint bajba keveredjen, a kis buta.
Szóval a Rhetilaiak tényleg ennyire agresszívek, és veszélyesek. Azonban ennyi nem hagyott engem nyugodni. Szeretném kideríteni, hogy miért ilyenek. Saph hangjára nem is figyeltem oda. Döntésre jutottam. Szeretnék találkozni eggyel. Aztán ha baj lenne, ott van az én erőm, meg Saph-é is.
- Értem. - Mondtam, felnézve a ménre. - Meg tudnád nekem mondani, hogy merre van a területük? - Tettem fel hirtelen a kérdést. |
-Volt velük egy kisebb találkozásunk és egy kisebb harc ennyi...de jobb ha mentek...bármikor utánam jöetnek!-mondtam közelebb állva a Samnek hívott kancőához és néztem le rá.Már megszoktam, hogy mindenkinél magasabb vagyok itt a kancák között így már reflex szerűen lefelé nézek amikor egy kancához beszélek! |
Rhetila? Na még csak az kéne... Nem tetszik nekem valami, de nem tudom hogy mi az. Jobbnak láttam tovább állni, mivel meggyógyítani nem tudnám, akkor minek zavarjam? Azért megnyugodtam hogy nem vagyunk veszélyben, így egy sóhaj kíséretében fordultam el, és lassan kedztem lépkedni, igaz, magam sem tudom hogy hova. Nem akartam zavaró tényező lenni. De ahogy elnéztem, Sam megint nem bír magával...Csak ne csináljon túl nagy bajt...
-Gyere Sam. Menjünk. - Fordítottam vissza fejemet, és fáradtan forgattam szemeimet, mikor láttam hogy mit csinál húgom. - Sam!
Le sem vettem szememet az idegen ménről. Érdekelt hogy mi történt vele, főleg, amikor kimondta a Rhetila szót. Nem bírtam legyőzni kíváncsiságomat, észre sem vettem hogy Saph már indult volna, nem is foglalkoztam vele, térdig vissza gázoltam a vízbe, fejemet lehajtottam és előrenyújtottam, úgy szemléltem tovább hogy mit csinál a mén. Bántani nagyon nem tudott volna...legalábbis az képességével nem. Amúgy is itt van Saph, aki azonnal ugrik ha bármi történne.
- Mi történt veled? Csak nem a Rhetila ménes területéről jöttél? - Tettem fel kérdéseimet, miközben farkammal szórakozottan csaptam egyet. - Milyen volt? Mármint föld ... ŐK bántottak? |
Gondolkodva lépkedtem a parton.Éreztem, hogy a sebeim néhol még mindig elég durván nyitva vannak és bármikor elfertőződhetnek.Beleléptem a tó vízébe és egyre beljebb mentem.ELég rendesen csípet a víz így összeszorított szemmel álltam meg mikor már csak a nyakam és a fejem lógott ki a vízből.Nem mondhatnám, hogy fájtak a sebek inkább a bennem feltörő emlékek fájtak.Nem mondanám, hogy megbántam a tetteimet de sajnáltam, hgy Leahn vezettem le a dühömet.Azt se tudom miért nem azonnal Axount támadtam meg.Bátorságom van oda menni hozzá és elég valószínűnek tartom, hogy talán esélyem is van győzni.De akkor miért nem megyek oda hozzá?Nem olyan nehéz megközelíteni.Senki nem védi hisz nagyképű és azt mondja meg tudja magt védeni.És ekkor fellángolt bennem valami.~Ha háború hát legyen háború!~mondtam magamban majd kiengedtem magamból egy ordítást.Nem ménes háborúra gondoltam hanem a kétszemélyes kis csatára.Csak ő és én.Biztos vagyok benne, hogy emlékszik még a csikó énemre is és abban is biztos vagyok, hogy tud rólam.Tudja mit tettem vele eddig.Érzi bármit is teszek.Én is érzem, hogy ő mit tesz és ő is nagyon jól tudja, hogy én mit teszek.Miután visszatértem a gondolkodásból a két kancára néztem.Láttam rajtuk, hogy megijedtek és félnek.-Ha nem Rhetilaiak vagytok akkor nem kell félnetek!-mondtam nekik lehunyt szemmel, hogy értsék nem fogom őket bántani. |
Gondolhattam volna hogy Sam egyből a vízbe fog ugrani. Engem is lefröcskölt, de nem bántam, mivel pont azért jöttünk, hogy lazítsunk egy keveset. Már éppen hagytam magam meggyőzni, és lassan én is a víz felé lékedtem, de hirtelen egy idegen ménre lettem figyelmes. Egyből megváltozott hangulatom, mivel rögtön apa jutott eszembe. Nem tudom hogy él-e még, de egy ilyen magányos mén miatt hullot szét a családunk. Nem fogom hagyni hogy testvéremet is elvegyék tőlem. Feszült lettem, mert nem tudtam valyon hogyan fog viselkedni velünk, ha közelebb ér. Csaptam egyett farkammal, és Sam-hez szóltam:
-Sam! Gyere ki! - Mondtam neki ...
Olyan jó esett a vízben ugrálni, és hemperegni, hogy csak Saph hangjára emeltem fel a fejem. Valóban közeledett egy idegen mén, de nem értettem hogy nővérem miért lett hirtelen ennyire feszült. Lehet nem is fog ide jönni hozzánk. Testvéremre néztem, és úgy döntöttem inkább közelebb megyek hozzá.
-Mi a baj Saph? Mióta lettél ennyire nyámnyila? Már mindentől félsz? - Mosolyogtam rá, de a közeledő ménre nézve, most vettem csak észre hogy tele van sebekkel. Mivan ha még agresszív? Egyből gyorsabban kezdett verni a szívem, és tettem pár lépést hátra. Így Saph takarásába kerültem valamilyen szinten. Nem tudtam mire számítsak, de míg nővérkém itt van, addig nincs mitől tartanom...egyenlőre. |
Ma éppenséggel boldogan sétálgattam a szabad területek egyikén ami kétszeresen is meglepett.ELőször is azért, mert már jópár éve nem voltam boldog a második pedig az, hogy inkább jáok tilosban mint a szabad területeken.Hát ez most nem így volt.Lassan lépkedtem a patak partján ami néha felcsapott és engem is egy picit eláztatott.Ilyenkor a sebeimet cspte a víz de mivel már gyógyulóban voltak tűrhető volt a fájdalom.Mikor megláttam két lovat a parton egy percre megtorpantam majd tovább sétáltam. |
Békésen, és lassan lékedtem, nyugodt voltam, mivel az éjszaka végre sikerült nem rémálmodnom. Mit ne mondjak furcsálom is... A kis patak felé vettem az irányt, mivel rám is, és Samantha-ra is ráfért most egy kis pihenő. Igaz rajta nem látszódott semmi, de ismerem elég régúta hogy tudjam, mi a jó neki. Kissé megriadtam, nem számítottam rá hogy ilyen energikus lesz. A patakhoz érve, felemeltem fejemet és körbe néztem. Nem volt vész, így hát elindultam hogy igyak pár kortyot.
Hogy én mennyire szeretem az ilyen helyeket. Saph-ot egész úton boldogítottam azzal, hogy hirtelen kitalált témákat mondtam neki, azaz hadartam egész úton. De ahogy elnéztem nem zavarta őt. Kissé lemaradtam mert valami elterelte a figyelmemet, de gyorsan utánna futottam, és ugrottam mellette egyet, mire ő egy kicsit megrezzent. Nem tudtam hogy hová ment, nem is az volt a fontos számomra, hanem az, hogy vele legyek. Mikor észre vettem a kis patakot, felcsillantak a szemeim, és nem haboztam úgy ahogy nővérem. Én egyből bele gázoltam a vízbe.
-Na mi az? Gyere már! Nincs semmi vész! - Nyihogtam neki vidáman. - Csak tudnám miért vagy folyton ilyen...-Húztam el számat, ahogy végignéztem rajta. |
Coligan:
Mikor elég erőt éreztem arra, hogy újra felálljak és nagyobb távot megtegyek megtettem.Fellöktem magam majd hátra sandítottam.Megráztam a fejem és tettem pár lépést előre.-Viszlát!-mondtam neki indulva és úgy terveztem, hogy akkor most elválnak úttjaink.Elindultam és csak mentem ameerre vitt íz út végül nemsok idő múlva megérkeztem Cnossia területére és egy védett mezőn újra ledőltem pihenni.Mostantól kezdődik az az időszak amikor nem kéne találkoznom a vezetővel mert engedély nélkül nem lehet elleni és ha ezt meg foglya tudni ki is száműzhet én pedig ezt nem szeretném. |
Phoenix
Csak egy hajszálon múlt, hogy nem rontottam neki megint a megjegyzése után. Rásandítottam, de aztán békén hagytam, had szenvedjen egy kicsit. Így jár az, aki velem kezd ki. Alapvetően amúgy nem voltam az a nagy harcos, de most azért elég jól helybenhagytam, azt meg kell mondani. Coligan lassan tápászkodott fel, miközben én a vízben nyugtattam az orrom. Komótosan húztam jobbra az orrom, majd vissza. Egyszer bele is prüszköltem, aztán kiemeltem a vízből és megráztam a fejem. Figyeltem, ahogy végleg négy lábra állt, majd a patakhoz sétált és nyelt pár kortyot. Újra átgázoltam a vízen és amint melléértem, kissé meglöktem. Reménykedtem benne, hogy legalább meginong, vagy valami. Tovább ügettem mellette és megálltam egy fánál. Coligan közben visszatért a pataktól és a fűre feküdt... megint. Mellső lábait maga alá húzta és mint egy macska, úgy maradt. Egy fakopácsot figyelt, aki épp az egyik fán dolgozott. Visszaléptem a pataktól, mert hogy időközben újra ittam, ésaz orrommal legelnivaló füvet kerestem. Miután egy ízletes darabot találtam, megálltam és elnyammogtam rajta. Háttal voltam Coligannek, de tudtam, hogy nem támadna meg, hiszen ahhoz túl gyenge, én pedig... nos, én ugyanolyan fess és gyönyörű, erős és nagy vagyok, mint voltam. |
Szemeimet ijedten nyitottam ki és tekintetemet rá kaptam mikor felettem megszólalt.Halkan szuszogtam miközben próbáltam magamhoz térni a kábulatból.-Nem vagyok a picinyed!-nyögtem ki halkan mikor még közelebb volt hozzám és hallotta.LÁttam, hogy kirug felettem és mikor lába majdnem rám esett a szívinfartus fogott el megint miatta de aztán maga alá húzta a lábait és nem rajtam landoltak.Szorosan becsuktam a szemeimet és iifújtam a tudmben maradt levegőt mikor odébb állt.Pár perccel ksőbb felnyomtam magamat a két első lábammal és úgy maradtam mivel a fájdalom újra a fejembe hasított.Tekintetettem megkerestem mejd semmit mondóan néztem rá.Dühös voltam de ezt most lepleztem nehogy újra nekem jöjjön.Nemsokkal később a hátsó lábaimmal is a földön álltam majd támolyogva mentem oda a vzhez és egy kortyot ittam belőle utána távolabb mentem és ledőltem a földre de most fejemet a magasban tartottam és lábaimat magam alá húztem és figyeltem egy fakopánycsiot ami próbált lyukat fúrni a fába, hogy kiszedje a benne lévő férget.Biztos Phoenix egyik testvére károsítja a fát belülről. |
Phoenix
Coligan nem volt valami jó harcos, vagy nem is tudom, hiszen könnyen a földre terítettem. Az első kirúgás után belekapott a szügyembe, ami annyira nem fájt, de megéreztem. Ezzel csak még jobban felbőszített. Meg sem vártam, hogy a kristály begyógyítsa a sebem, már újra a levegőben kalimpáltam és bár nem találtam el, még sem hagytam abba a támadást. A fához lökésem viszont sikerült és láttam rajta, hogy meg is lepődött. A fejét beverte a fába, én pedig örömmel vettem tudomásul, hogy a földre zuhant. Nem akaartam megölni és tudtam, hogy ebbe nem is tud belehalni, de meg kellett neki mutatnom, hogy felettem nem győzhet, akár vak vagyok, akár nem. Újra áttértem a látok részhez és pár másodperc után kezdett visszatérni a látásom. Homályosan láttam a patakot és a fákat. Coligan elmosódott alakját is láttam a földön feküdni. ~ Még hogy én vagyok a féreg... egy féreg általában nem győz le lovakat ~ morogtam magamban és meg voltam róla győződve, hogy ő is hallja, amit gondoltam. A kanca egyszer felállt, de aztán újra visszafeküdt a talajra. Mellé lépdeltem és megálltam fölötte. A szemei csukva voltak és kapkodva vette a levegőt.
- Jól jegyzd meg picinyem: soha többé ne merj nekem jönni, vagy.... vagy nem fogod túlélni - morogtam, aztán felágaskodtam és kirúgtam fölötte. Egy pillanatig úgy tűnhetett, mintha a lábam rá fog zuhanni, de végül mggondoltam magam és mellette ért földet, mindkét patám. Kitágult orrlyukakal léptem el tőle és a patakhoz sétáltam. Átgázoltam a hűsítő vízen és a túloldalon álltam meg. Belehajtottam az orrom a vízbe, de közben fél szemmel a kancát vizslattam. |
Mikor a nyakamat találta el az még nem fájt annyira és szerencsére a következő rúgást ki is tudtam védeni, hisz amúgy is mellém rúgott de odébb is léptem gyorsan.Mikor újra a földön volt melső lábammal felé kaptam és éreztem hogy szügyét meg is sértettem de mikor felé csíptem az már nem érte el a személyt akit meg akartam vele támadni.Nem számítottam rá, hogy felém indult így meglepéstésként írt mikor a fának ütköztem és még a fejemet is bevertem.Bel eszédültem az esetbe így a fejemet rázva nyitottam ki szememet mikor már nem sajgot annyira a bevert pont.Úgy éreztem nem akar rám támadni újra így lassan felkelt de mikor 4 lábon álltam megszédültem és vissza dőltem a fűbe az oldalamra.Gyorsan vettem a levegőt próbáltam minél kevesebb idő alatt több levegőhöz jutni.A szívem doboghását folyton hallottam és már azon aggódtam egyszercsak kikopog, hogy minden rendben-e.Lehunytam szemeimet és kitágult orrlyukakkal vettem a levegőt és próbáltam minél mélyebbre leküldeni a tüdömbe. |
Phoenix
Az eset után tisztes távolságban maradtam a kancával, hiszen tudtam, hogy ezt nem fogja jó szemmel nézni. Igazam is lett, rúgkapált és csipkelődött, mint valami kiscsikó. Végül dühösen fújtatva valamit suttogott, aztán nekem esett. Számítottam rá, ezért az első cípése elől sikerült kitérnem, de azt követte már legalább három másik. Felizzítottam a kristályt, ami a haraások után már el is tüntette a sebeimet. Attól függetlenül, hogy én vagyok a mén, még visszatámadhatok. ~ Nem hagyom, hogy egy ilyen kis csitri elverjen! ~ hátraléptm, aztán felágaskodtam és felérúgtam. Ha jól érzékeltem, akkor az egyik lábam telibekapta a nyakát, amit elégedetten éreztem. Sajnos most megint az érzékszerveimre kellett hagyatkoznom, hiszen a gyógyítás és látás együtt nem megy... vagy az egyik, vagy a másik. A patám nagyot dobbant a földön, én pedig - amint éreztem a talajt - újra felágaskodtam és kirúgtam felé. Ha megint sikerült eltalálnom, akkor nyertem egy kis időd, amit is arra használtam fel, hogy nekirontottam. A nyaka felé kaptam, aztán ha sikerült, teljes testemmel az egyik fához löktem. A fejem felemeltem és fújtattam, aztán kikerülve elügettem tőle, de a szemem le nem vettem róla. Felhorkantottam, orrlyukaim tágra nyíltak. Az izmaim megfeszültek, a nyakamon jól látszottak az erek, én pedig még mindig fújtattam, de nem a fáradságtól, hanem a dühtől. Ez a kanca nagyon felidegesített és ezért megfizet. Nem hiába vagyok Rhetilai... erős és magabiztos, ezek jellemeznek.. főként. A fejemmel tettem egy kört és vártam az újabb támadásokat. |
Coligan:
Mikor mögém ért már éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége így lépkedtem előre pár lépést és lenyugtattam magam viszont mikor rám vetette magát rájöttem ennyi nem volt elég.Próbáltam lerázni magamról próbáltam megrúgni de semmi hatása. *kivágott rész* Mikor leszállt róla füttől gomolygó szemekkel fordultam felé és farkammal folyton csapdostam ami nálam a düh jele.-Te kis dög...-mondtam halkan és megindultam felé.-Hogy merészeled ha?Hogy mered ide tolnia képed elrontani a napomat és még utána ezt tenni?-kérdeztem fogaimmal fel kapva és bele csíptem oldalába mikor oda értem.-Ki vagy te, hogy ezt teszed?-csíptem bele még egyszer de most a nyakánál majd csak villogó szemmel éws kinyújtott nyakkal néztem rá.Én hülye, hogy megbíztam benne és jót akartam neki az almákkal.Most teljesen bebizonyosodott, hogy vannak olyanok akik tényleg csak kihasználnak és az ilyenek minden pillanatot ki is használnak, hogy tönkre tegyék az életedet. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
