Név: Calla
Becenév: -
Nem: kanca
Kor: 4 év || tini-felnőtt
Származás: Ausztrália
Fajta: földi
Ménes:  Cnossia
Rang: Békeőr

Kijátszó: Luufa
Elérhetőség: gmail/fb

Képessége: Calla veleszületett képessége, hogy könnyen ért a patások nyelvén. Különös barátságot tudott kötni az őzekkel, az ő csapatukkal. Calla elismert tag, és mindig egymás segítségére tudnak sietni. Ez telepatikus úton történik, valami különleges rendszer van Calla, és az őzek között, ami szent és megtörhetetlen. Ezen kívül minden állat, rovar, élőlény nevén ért. Olykor, még a fűvel, fával is képes szóba elegyedni. Ezáltal nem csoda, hogy bolondnak hiszik, azért, ha egyedül van, és éppen egy békával társalog.

Jellem: Calla egy békés természetű, hű kanca. A rangját híven teljesíti, és kedves, bár nem egy viccelődős természetű. Szívesen ismerkedik, de nem kezdeményező. Bizalmatlan, de békére törekvő. Van egy rosszabbik oldala, amikor bunkó és gúnyos…ennek ellenére, készségesen teljesíti kötelességét, amit rangja diktál. Okos kanca. Bátor, a szeretteit, minden áron védelmezi, ha nem is olyan erős kanca. Soha nem siet sehová, nagyon nyugodt, de ez nem jelenti azt, hogy lusta. Nagyon szorgalmas, összeszedett kanca.

Külső tulajdonságok: Alacsony, de ez senkit ne tévesszen meg, nem póni! Bézs és sárga színekben pompázik a szőre színe, különböző átmenetekkel, foltokkal. Sörénye és farka halvány krémszínű, durva, egyáltalán nem selymes tapintású, de különleges, és gyönyörű. Szemei élénk zöldek, amik igencsak rikítóak. Lábai vékonyak, amikkel, viszonylag gyorsan fut, de nem a legsportosabb, és nem a leggyorsabb futók közé tartozik.

Előtörténet: Calla (nevét egy virágról kapta) a Cnossia ménesbe született, ahol kerek családja volt, testvére nem volt, de édesanyja, édesapja életben volt, nagyon-nagyon sokáig. Azonban, amikor váratlanul érkezett egy magányos, ám mégis különleges csikó, a családja volt a jelentkező, akik befogadták a fiatal mén csikót. A csikó, mindig is virgonc volt, invitálta Callát a játékra, mindenre, versenyekre. Calla sosem volt lelkes ezekért a programokért, mindig morgolódva bújt el valahová. Nem volt soha sem közösségi lény. Azonban, Apache (idő közben így nevezték el a kis unikornist, aminek a jelentése huligán, hiszen néha elég sok felfordulást okozott) okos volt, és megértette Calla helyzetét. Rátalált a kis kanca hangnemére, igaz egy kis idővel később. Inkább mellé ült és beszélgetett vele, ami még Callának is jobban tetszett. Apache nagyon alkalmazkodó volt vele, és egyre jobban összeszoktak, már a mosoly is fellelhető volt a fiatal kanca arcán. A két csikó, egyre jobban összeszokott az idők múlásával. Csakhogy közben az anyjuknak el kellett mennie, hogy milyen okokból nem tudni, ezt követően pedig apjukat egy csúnya betegség megtámadta, ami leküldte őt a lábáról. Calla nagyon nehezen tette túl magát ezen a két, szinte közvetlenül egymás után következő eseményen, ha Apache nem lett volna mellette, vélhetően, megőrült volna.