Sango

 

Név: Sango
Becenév: San
Nem: mén
Kor: 0 || Csikó
Származás: Ninwuhr
Fajta: földi
Ménes:  Rhetila
Rang: Csikó

 

Kijátszó: Nelo
Elérhetőség: Nelohokavok@index.hu

 

Képessége: Sajnálatos módon apjától szinte semmit nem örökölt. Pedig apjának is erős génjei vannak, hisz egyszerre kettő csikója is megláttaa világot. Ami édesnayját illeti, hát a színváltós képesség teljesen tőle van, ami végülis nem is képesség, mert irányíthatatlan. Mégis valahogy, valamit anyjától is örökölt. A sötétség önmagában csak védekezésre használható, akárcsak San következő képessége. Sango ugyanis nem a sötétsget uralja, hanem a fehérséget. Bár ezt sem levegő formájában, hanem folyékon halmazállapotban. Ha eddig nem tudtuk, hogy miről van szó akkor most tudatom mindenkivel, hogy a testén is megtalálható fehér festékről. Egyenlőre még kezdetleges képessége, de már előszeretettel festékez össze mindent amiaz útjában kerül. Emelett képes kisebb alakzatobat is létrehozni belőle a levegőben. Ilyenkor a festék még mindig folyékony, és úgy mozog mintha kocsonya lenne. Nem tudja még nagy mennyiségben használni. Hátránya az, hogy vízzel könnyedén eltávolítható, mivel ez csak védkezésre jó. 

(A többi képességét a játék és a növekedése folyamán fedezi fel.)

 

Jellem: Érdekes jelleme miatt mondhatnánk kétszínűnek is. Apjától az irigységet és a vadságot örökölte, sehez még párosul a vele született alattomosság. Mivel még csikó nincs teljesen kifejlődve személyisége, de úgy tűnik, hogy igezi gazember lesz belőle. Egyenlőre nem bontakozott ki ezen oldala teljesen, de nem titkolja soha a nemtettszését. Gyakran veszik össze anyával és tesójával. Előszeretettel kóborol el egyedül, mert ő azthiszi, hogy igenis megtudja védeni magát. Eléggé önfejű, hát igen ezt attól a személytől rökölte akt nem ismer. De mi ebben a kétszínűség? Hát az, hogy anyjának elég erős génjei miatt,a higgadságot és a tiszteletet azért megörökölte. Ha akar igenis tud kedves lenni másokkal, és bár nehezen, de hajlandó engedelmeskedni más felnőttnek is. Általában nem őrjöng, hisz igazi lustaság. Előszeretettel pihen kellemes helyeken. Míg testvérén meglátszik a sok vágtázás eredménye, ő semmiért sem hajlandó vágtázni vagy ugratni. Viszont anját sem kell sajnálni, mert őtőle is az önfejűséget örökölte. Gyakran megesik, hogy okvetlen belekotyog a nagyok dolgába, vagy egyéb helyzetekbe amelyekbe nem kéne. Igaz, hogy gyorsan tanúl és jó felfogású, de amin nem tud javítani azaz okoskodás. A játékokkal úgy áll, hogy sehogysem. Csakis testvérével, vagy más ménnel hajalndó játszani. A vele egykorú kancákat alattomosan lenézi és szereti őket piszkálni. Sőt ez az egyik kedvenc játéka, mert így mindig a középpontban lehet. Igen nagyon szeret a középpontban lenni, de természetesen a tisztelet megadja amikor valaki rászól és fülét, farkát behúzva szégyenteljesen továbbáll. Az ilyen esetekből rendszerint nem tanúl, míg a róvására nem fog járni a dolog. Határozottan erősebb jellemel bír mint bátyja.  

 

Külső tulajdonságok: Teste egészében teljesen fekete. Najó mivel még csikó, így inkább sötét-sötét szürke, mert teljesen fekete nem lehet. Ezt igazolja medencéjének alsó fele és hátsó lábai előrenéző oldali. Ugyanis itt teljesen fehér, már amikor ne piszkolja be. Sőt még hasának egyik oldalán is egy fehér folt van. Ezeket a fehér részeket, szintén fehér pettyek díszítik, mely olyan hatást keltenek, mintha festékszóróval festették volna be. Ezenkívűl még farkának felső része is fehér szálakban pompázik.  Egyébként sörénye is fekete, meg mind a négy patája. Vagy mégsem? A hátsó lábain a paták is ugyanolyan fehérek mint lábai. Képességének köszönhetően éjszaka, amikor a Hold fénye rávilágít szőre sötét acélkék színben pomázik. Ezvele született tehetség, nem ő irányítja és amint metörik a Hold fénye, ismét feketén néz ki. Ha csak a fejét világítja a Hold akkor csak ott változik meg a színe, ha csak a lábát akkor csak az vált színt. Mozgáa gyors és fürge, hiszen csikóként nincs nagyon elhízva. Testvérénl pár centivel alacsonyabb, rövidebb lábai vannak, de ez csak akkor látszódik, ha egymást mellé állnak, ami elég ritkán fordul elő. Mégis ha egymás melett állnak akkor látható, hogy nem olyan karcsú mint bátyja és nem is rendelkezik szép idmokkal, ő ha felnő akkor csupa nyers, kezeletlen izom lesz. 

 

Előtörténet: Születésénél már gondok adódtak vele. Senki nem tudja miként döntötték el tesójával, hogy ki szülessen meg előbb, de az biztos, hogy Sango küzdött az elsőbbségért, így okozva komoly fájdalmakat anyjának. Végül mégis másdikként, s egyben utolsónak jött a világra. Már ekkor lusta volt, mert testvérénl jóval később, de ügyesebben állt fel. Természetesen annyira nem ügyesen, hogy párszor nem esett volna fel, de na, újszülött volt. Kapzsisága is előtört már az eslő napokon. Magától sosem ment anyjához enni, csak amikor a bátyja akkor ő is, és ilyenkor természetesen igyekezett ellökni Flen-t anyjától. Mivel kis erőtlen kiscsikó volt, eleinte nem volt semmi gond, de mára egyre erősebben döfködi anyját, akinek nehéz dolga van, két lovacskát etetni.  A mai napig nem történt még vele semmi, ahogy testvérével sem, mert anyjuk kellő képpen vigyáz rájuk. 

 

---

 

PRÓBAREAG:  Egy új dolog felfedezése. (Festékes képessége, miköben anyja a saját képeségét gyakorolja. )

 

A mai nap érdekesen indult. Anya rámszólt, holott még nem is csináltam semmit, najó miután felébredtem meghúztam Flen fülét, mert annyira unatkoztam. De miért is szólt anya énrám és miért nem Flen-re? Hamar el is magyarázta: 

- Sango! Figyelmeztetlek, hogy amíg távol vagyok fogadj szót a bátyádnak és eszedbe ne jusson rosszat csinálni. - hát igen. Ez az én anyukám, aki már előre leszögezi a fegyelmezésemet. Bezzeg Flen! Ő mindig kisangyal, najó nem mindig, mert már volt lehetőségem rákenni rosszalkodásom eredményét. Végülis nem bántam, hogy őhozzá nem intézett anya szavakat, mert így csak rám figyelt. Öntelt mosolyt vetettem a mellettem fekvő bátyámra. 

Tegna este talált anya egy hatalmas barlangot, melyben erre az éjsakára megszálltunk. Ma reggel itt ébredtünk, egymáshoz bújva, de anya máris fészkelődni kezdett és felállt, hatalmas űrt hagyva kettőnk között (mert általában anya két oldalán alszunk). S  csak ezután bújtunk össze, amit most az egyszer nem bántam, mert elég hűvös volt a barlang. 

Szóval miután anya eréje, de azért nyugodt hangon rámszólt én csak bólintottam, de tekintetemben láthatta, hogy nem örvendek amiért lenéz. Ezután folytatta.

- Amióta megvagytok az összes erőmet elszívjátok. -mondta poénkodva és mosolyogva ránknézett, aztán tovább beszélt.- Úgyhogy most kimegyek gyakorolni a képességemet. Ne kövessetek! - ez az! Magunkra hagy! Hangja erős volt és határozott, komolyan gondolta amit mondott, immár mindkettőnkre nézve.  Miután alaposan ránknézett, de főleg rám, fogta magát és ksétált a barlang nyílásához. Itt megállt. Szinte pisogás nélkül figyeltem, hogy merre fog elindulni. Aztán megtörtént a csoda! Balra kanyarodott és eltűnt a barlang bejáratától. 

-Zöld utat kaptunk!- csattantam fel hirtelen. Örömömben Flen-re néztem aki érdeklőődve pislogott rám.

-Ugyan mihez?- kérdezte barátságosan. Jajj az a hang am neki van. Anya mindig megdícséri a szép szóhasználatáért. 

-Ugye nem gondoltad, hogy kimaradok anya gyakorlásából?- álltam fel, megráztam magam és utána kérdeztem tőle.

-Megkért, hogy maradjunk itt és ha én itt maradok akkor te is!- mondta miközben ő is feláll és megrázta magát. Na persze, ha én nem álltam volna fel akkor ő sem. Azthiszi, attól, hogy idősebb még irányítgathat.

-Akkor te maradsz, de én megnézem, hogy mire képes anya!- mondtam és dobbantottam egyet a hideg kövön a barlangban. Ellentkeztem vele, ahogy mindig is, kevés kivétellel. 

-Szerinted miért nem akarja, hogy ott legyünk te idióta?- lépett közelebb hozzám, biztos azért, hogy a a nagyságát mutassa. Pedig alig magasabb nálam. 

-Tudom, tudom, hogy veszélyes, de látni akarom!- mondtam, s az utolsóét szót jólmegnyomtam. A hangom sajnos még nem volt elég erős és mély, de a bátyám ellen megteszi. Egy pillanatig még szemben álltam vele, aztán sarkon fordultam és elindultam abejárat felé.

-San!Gyere vissza!-kiabált a hátam mögött Flen, de mintha meg sem hallottam volna.Hangja oly követelőző volt, mint még soha. - Önfejű vagy tudod?- kérdezte fél perccel később, de most már gúnyosan, mintsem haragosan, és megindult utánam. 

-Igen tudom és azt is, hogy te is látni akarod!- mondtam neki gúnyos mosoly kíséretében, amint mellém ért. Most már ketten álltnuk a barlang széles bejáratánál. Láttam a tekintetében, hogy elismeri igazam van, de nem szólalt meg. Pár lépsnyire kijebb mentem és szétnéztem. Anya odelent állt, a legelőn. A barlang pont a jegy lábánál feküdt el, így odalent a völgyben nagy területen terült el a legelő. Csupán pár száz méterre volt. 

Anya odalent próbálgatott. Egyszercsak sötét felhők vették körbe, mintha hurrikán közepén állna. 

- De klassz!- jegyeztem meg az orrom alatt motyogva, miközben pár lépést még tettem előre, a párkány széle felé. Flen pár lépésnyire mögöttem állt, de még onnét is láthatta, hogy anya mit mesterkedik. A sötétsgé egyszer csak feloszlott anya körűl. Ezután külömböző alakzatok jelentek meg a levegőben. Némelyik még mozgott is. ~Ez miért lenne veszélyes?~ kérdeztem magamban, hisz anya a sötét köddel megjelenített egy velünk egykorú kiscsikót is. Közben figyeltem, hogy mit csinál. Egyszer dobbatn egyszer nem. Koncentrál és becsukja a szemét. Hátranéztem Flen-re aki csodálkozva figyelte anyát, de annyira nem volt lenyűgözve. Hát persze, ő Flen! Engem viszont igenis érdekelt, hogy miként csinálja anya ezeket. 

Megpróbáltam hát leutánozni. Felemeltem a jobb mellső lábam a mellkasomhoz és dobbantottam vele egyet. Ennek az volt az erdemény, hogy Flen kuncogni kezdett mögöttem. ~Hahaha, én legalább próbálkozok.~ morogtam magamban, mert volt bennem annyi tisztelet, hogy nem bántottam meg, még!

Mindent leutánoztam amit anya csinált, de semmi! Ekkor beugrott, hogy valainek belül is működnie kell. Láttam anyán, hogy sokszor nekifeszül. Biztos voltam benne ezekután, hogy a tudatával is irányítja a sötétséget. Akkor hát mi tart vissza engem, hogy én is ezt tegyem? Erősen koncentrálni kezdtem. Csupán az volt a gond, hogy nem tudtam hogyan kell. 

-Mit csinálsz?- csattan fel mögöttem Flen, es ezzel jól bezavart. 

-Próbálok koncentrálni, de nem tudom, hogy hogyan kell.- válaszoltam neki, s közben rá sem néztem. Most nem érrdekelt, hofy flegma legyek vele, így csak normális hangnemmel válaszoltam neki. 

-Próbálj meg erősen gondolkodni valamire vagy valakire. Mondogsad magadban a nevét. Pl. fa,fa,fa.- szólalt meg ismét a bátyám. Hát persze, mert ő mindig mindent jól tud. De talán most jó lesz ráhallgatni. Megrpóbálom hát, mi történhet? Becsuktam a szemem és magamban mondogattam, hogy Flen, Flen, Flen. Közben arra gondoltam, hogy piszkos legyen. 

-Mi a?- kiáltott fel Flen. Azthittem, hogy történ valami, így megrázkodtam és goyrsan ránéztem. És láss csodát jól hittem. Flen hátán egy fehér folt jelent meg, mintha valami rácsöpögött volna. Elmosolyogtam.

-Szerencséd lesz, mert letojt egy nagy madár.- mondtam nevetve. Még ilyet, hogy pont itt történjen ilyen.

-Na ne mond már, ez nem kifogás!- válaszolt gúnyosan Flen. Most ő váltott flegma hangnemre. Nem értettem, hog miről beszél.

-Milyen kifogás?- fordultam félig feléje, kérdő tekintettel rámeredve. 

-Nézz már rá, ezt nem egy madárcsinálta!- mondta Flen idgesen, miközben megpróbálta egy sziklához dörzsölve eltűnteni magáról a fehér valamit a hátáról. 

Ekkor merült fel bennem a gondolat, hogy én csináltam? Percekig gondolkoztam miközben azt néztem, hogy a bátyám próbálkozik. Ha jobban megfigyelem tényleg nem madárürülék. De akkor valóban én lennék? Szemeim csollgni kezdtek a reménytől.

-Szerinted én csináltam?- kérdetem mosolyogva Flen-től. Hangom kívéncs volt és szokatlan módon kedvesen kérdetem bátyámat, aki kérdésemre abbahagyta a fehér valami ledörzsölését.

-Meglehet. - jegyezte meg egy szóban és felém fordult, felállt és odajött mellém. -Próbáld meg ismét azt csinálni amit az előbb, de most ne velem.- bíztatott, s utolsó szavait gúnyosan megynyomta, mire akaratlanul is mosolygni kezdtem. 

-Aztán te mondtad.- néztem rá mosolyogva és előrelépkedtem. A párkány szélénél volt egy akkora kő, mint a patánk.  Megismételtem azt amit az előbb. Koncentráltam és mondogattam, hogy kő,kő,kő, s közben fejemmel lehjoltam a kőhöz. Közben levegőt sem mertem venni, csak erősen gondoltam arra, hogy piszkos legyen a kő. Mikor kinyitottam a szemem, örömmel láttam, hogy követ fehér dolyadék teríti be.Örömömben ugrálni kezdtem.

-Gratulálok!- fordult felém Flen, és miután egy helyben maradtam nyakával átölelte az enyémet. Kedves gesztus amit most az egyszer viszonzok. Miután odébbállt és kinéztem a legelőre, de anya sehol sem volt. 

-Azonnal vissza a barlangba!- utasítottam akratlanul is Flen-t. Mivel közel állt hozzám nem kellett kiabálnom, hangom halk volt. Azonnal megindultam vissza oda ahol nemrég együtt feküdtünk. Miután Flen is gyorsan bejött lefeküdtem, ő meg mellém, ugyanoda ahol akkor feküdtünk amikor anya távozott. Flen hátán viszont még volt egy kis fehér maradék. Rápillantottam és magamban elmosolyodtam. 

Hangos patakopogások hallattszódtak és anya egyszercsak megjelent a világos barlang bejáratánál. Mosolyogva vette tudomásul, hogy mindketten rnedben vagyunk. De amikor közelebb ért ésfelénk hajolt észrevette Flen hátát. Hirtelen düh öntötte el és egyben félelem. Rámnézett és tekintetére kirázott hideg.

-Mi történt itt?- kérdezte nyers, erőteljes mély hangon. Összenéztük Flen-el. Láttam, hogy meg van ijedve, így inkább én szolgáltam válasszal.

-Hát az úgy volt, hogy...