Flen

Név:  Flen
Becenév: -
Nem: Mén
Kor: 0 || Csikó
Származás: Ninwhur
Fajta: Földi
Ménes: Rhetila
Rang: Csikó

Kijátszó: Vicky

Elérhetőség: viki11@indamail.hu

 

Képessége: Anyja és apja sem tudta irányítani a tüzet, így hát nem mondhatjuk hogy Flen örökölte volna ezt a képességet. Irányítani tudja a tüzet, de nem akárhogyan, hanem formát is adhat neki, akár életre is keltheti azt. Mivel még nagyon fiatal, nem ura képességének. Lényegében ugyanazt megtudja (majd) csinálni, mint anyja a sötétséggel. Másik képessége, amit még nem fedezett fel, az alakváltás. Gondolom nem kell többet mesélnem erről, majd a későbbiekben kiderül az is.

Jelleme: Flen egy kiscsikó, de ezek ellenére már most úgy viselkedik mint egy felnőtt. Szeretne minnél többet tanulni az élet dolgairól. Igaz, még védelemre szorul, de senki nem mondhatja azt rá hogy gyáva lenne. Eléggé akaratos kis mén, de anyját nagyon becsüli, őt soha nem bántaná. Többnyire édesanyja jellemét örökölte, de ezek ellenére is vannak nagyon játékos, és vidám napjai, amikor még Leah is képes vele együtt nevetni, és futkározni. Flen képes visszahozni édesanyja gyermek korát, mármint azt, amit álmaiban elképzelt magának. 

Külső tulajdonságok: Lényegében Leah le sem tagadhatná őt, se jellemre se küllemre. Nem mintha ha ez egyáltalán megfordult volna a fejében. Flen teste komor fekete, szemei élénk sárgák. Már most fiatal korában is erős testalkata van, mármint más csikókhoz képest. Sokat szeret futni ami meg is látszik rajta. (A sebhelyek a testén a későbbiek során kialakul majd valahogy.) Sörénye és farka szintén fekete, és még elég rövidek, ami egy kicsit gengszteres külsőt adhat neki. Szája pedig kissé világosabb. Mivel még csikó, lábai igen vékonyak, de ahoz képest teste elég strapabíró.

 

Előtörténet: Mivel még csikó, sokat nem tudnék írni. A későbbiek során ez is kialakul majd.

 

---

 

PRÓBAREAG:

Anyuval éppen friss legelők után kutattunk, és nem hiába. Egy csodálatos helyre keveredtünk, bár én nem nagyon figyeltem merről jöttünk. Anyu békésen elkezdett legelészni, de én valahogy nem voltam éhes, így gondoltam hogy körbe kémlelem a helyet kicsit. Már indultam volna, mikor meghallottam a hangját:

-Flen! Hová mész? - Szólt nekem határozott hangon. Mit ne mondjak kicsit összehúztam magam, mivel ilyenkor sosem tudom hogy most haragszik-e rám vagy sem. Olyan mintha már most rossz dolgot csináltam volna. Megfordultam és rámosolyogtam:

-Csak kicsit körbe nézek! Ne aggódj nem lesz semmi baj!- Szóltam vissza, és már ott sem voltam. Egy erdő határáig futottam, de nem akartam tovább menni.  Nem is kellett és már ott volt a baj, ahol én. Az egyik bokorból egy sárga szempár nézett vissza rám. Ledermedtem, és feszülten figyeltem hát ha kiderül mi az. Egy mancs lépett ki a bokorból, majd még egy és még egy. Egy fiatalabb puma volt az. Csodáltam hogy nem ugrott még rám, de nem ilyedtem meg….nagy jó egy kicsit azért még is ilyesztő volt a helyzet. Felágaskodtam, majd azzal a lendülettel meg fordultam és futni kezdtem ahogy a lábam bírta. A puma meg persze jött utánam, és már majdnem utol is ért, de anya közbelépett. Piff-paff és már fordult is vissza a bestia oda ahonnan jött, kész szép pata nyommal a pofikáján.

-Úgy kell neki! - Ugrottam fel örömömben. Viszont a tekintet amit jutalmul kaptam anyától, hamar lelombozott. Nem szólalt meg, de én már behúztam fülem farkam. Esküszöm ilyenkor jobban félek tőle, mint a pumától valaha. Gyorsan gondoltam egyet, majd körbe futottam őt, egy szív formát kitaposva a fűben. Igen ám, de nem figyeltem eléggé, és kigyulladt az egész. Anyának úgy kellett ágy ugrania a kis tűzön amit okoztam.

-Upsz….-  Mosolyodtam el kínosan, mire ő csak megcsóválta a fejét és elindult szó nélkül. Én álltam még ott pár percet, majd elindultam utána. Most vajon megint mit gondol?