Előtörténet: Egy szép, csillagos éjszakán születtek a szabad területek egyikén. Hosszú ellés volt, de végül mind a ketten épségben születtek meg. Anyjuk is túl élte az eseményt, viszont apjuk majdnem szívrohamot kapott, annyira izgatott volt miattuk. Kétség sem fér hozzá hogy Saph inkább anyjára, mint Sam apjára hasonlít. Izgalmas életük volt, ugyanis elég erős családi kapocs volt köztük, saját kis „ménesük” bejárta majdnem egész Ninwhur-t, kivéve Rhetila ménes területeit. Tőlük rettenetesen félnek, szüleik akkoriban nagyon sokat meséltek e rettegett ménesről, így ők is elhatározták hogy messzire elkerülik a területet. Évekig békében és boldogságban éltek, úgy érezték akkor hogy nincs a világon semmilyen probléma amivel nekik szembe kéne nézniük. Ám mégis eljött az a nap, mikor családjuk szét hullott. És nem más állatok ölték meg szüleiket, pumák vagy Onormok, hanem saját fajtájuk. Egy idegen mén, anyjukra pályázott akkoriban, és folyamatosan, mindenhova követte őket, amíg egy nap szembe nem kellett nézniük az idegennel. Apjuk erősen védelmezte szerelmét, és kitartottak a végsőkig, de az idegen mén nem volt egyedül. Az akkoriban még kiscsikó testvérpárt elrejtették egy barlangban, és azt mondták nekik hogy majd hamarosan vissza térnek. De nem jött senki többé vissza hozzájuk. Napokig ki sem mertek lépni a fényre, de egyszer meg kellett tenniük ezt a lépést. Saph volt az aki elindult, majd Sam szorosan mögötte. Azóta Saph gyakran álmodik azzal az éjszakával. Még élesen emlékszik minden egyes mondatra amit akkoriban szülei mondtak nekik. Rémálmok ezek, melyekből mindig zihálva ébred fel, és testvére e-miatt nagyon aggódik nővére miatt. Sam, már nem emlékszik a borzalmas, viharos éjszakára, ő már el felejtette, és azt is hogy kik voltak pontosan szüleik. Így gyakran kéri meg Saph-ot hogy meséljen neki róluk. Az évek során, ez mit sem változott. Saph továbbra is gyakran megy éjszakai sétára míg húga alszik. De minden reggel egymás mellett ébrednek.