Név: Eisty
Becenév: -
Nem: kanca
Kor:  6 év || Felnőtt
Származás: ismeretlen
Fajta: földi
Ménes:  Vándor
Rang: -

Kijátszó: Luufa
Elérhetőség: fb,gmail

Képessége:  Mi lehet a földöntúli képessége? Elvégre velejáró tehetségei vannak többnyire. Mégis, van egy kicsi ereje? Ezt senki sem gondolná ugye? Mégis, egy aprócsak kis csodája Eistynek is van. Ez a kis csoda, hogy buborékokat tud varázsolni. De ezek ilyen varázsbuborékok. Önmagán kívül, bárkinek képes, amit csak az láthat, aki szeretne. Ha az alany hozzáért a kis buborékhoz, az pukkan egyett, de nem esik szét. A hozzáérés pillanatában felhangzik egy emlék hangja, s a buborék levetíti. Az emlék akkor is látható, amikor még a buborék nem pukkant, de akkor csak kavarog, és nem pontos a kép. Eisty képes végignézni az emlékeket, ahogy azok boldoggá varázsolják azt, akik odamennek hozzá, hogy idézze elő ezt az emléket. Eisty megteszi, és örömet szerez!

Jelleme: Nem hivalkodó, nem beszédes. Szigorú jelleme van, saját élete is szabályokhoz van kötve, szabályos, mégis ellentétes, ugyanis vándor, magyarul szabad is egyben. Ilyen téren nem szereti a kötöttséget, a szabályokat. Hallgatag, nem beszél ha nem muszáj, s órákat tud eltölteni a felhők figyelésével. Imád vízközelben lenni, legyen az tenger, vagy tó, patak, ér, neki teljesen mindegy. A sós levegő mindig megnyugtatja, ahogy ha épp nem tengernél van, csupán a víz moraja is. Szeret a parton rohanni, de ott, ahol a víz mossa a talajt, hogy érintkezhessen a folyékony anyaggal. Felemelő érzést biztosít számára, neki ez kell a túléléshez. Ninwuhr minden szegletét ismeri, mindig talál egy remek búvóhelyet, ha épp feltétlen szüksége van a magányra. Nem a legnagyobb társasági lény, de élvezi, ha van mellette valaki. Felőle aztán nem kell éjjel nappal jártatnia valakinek a száját, nem bánja, csak legyen vele valaki. Ha viszont olyan kerül hozzá, aki ilyen nagyszájú, azt sem bánja, szereti hallgatni a többieket, ha van mondanivalójuk. Nagyon megbízható egyéniség, óvatlan lovak is rá merik bízni a titkaikat, fájdalmukat. Ha olyan van, meg segít, de ő inkább a hallgatásban jó. Ezért sokan szeretik. Nem a nagy népszerűség vezér alakja, de mindenki ismeri a nevét, és ha olyan probléma van, tudják hogy azzal őhozzá kell fordulni. Az ő bizalma? Az már más kérdés...már rég nem bízik meg senkiben. Már rég nem mondja el saját gondjait senkinek. Hogy mi folyik az ő bennsőjében? Titok. Nem tudja senki. Az ő érzelmei rejtettek. De talán ezért is szeretik. Nem kell elvárniuk hogy nekik is meg kelljen hallgatni majd Eistyt. Eistynek nincs szüksége megértésre, szánalomra, sajnálkozásra. Kőkemény szíve van, és mégis képes mindenben meglátni a jót. Fantasztikus érzéke van hozzá, hogy kilátástalan helyzetekben is mondjon valamit, ami pozitiv a dologban. Mindig képes valami szépet mondani, ha szükség van rá. Remekül fogalmaz, ezért szeretik hallgatni, ha ő mesél. Bár ritka, amikor úgy megered a nyelve, de ha egyszer megtörténik, az elég feltűnő, hiszen egy kis idő után, van hogy egy kisebb csapat veszi körül és hallgatják. A vándorok nagy kincsnek tartják, fontos számukra, ahogy Eistynek is, azok akiket ismer. Természetesen, ezt nem mutatja ki. Érzelmeinek kimutatása is ritka akár a fehér holló az ő esetében. 

Külső tulajdonságok: Eisty jellegzetes külsővel jelentkezik, nehéz eltéveszteni ki is ő. Feje fehér, szeménél sötét fekete csíkok vannak, mintha sebhely lenne, de szeme is szűk résen nyílik, magyarul pici szemei vannak. Teste többi része almásderes színű, halvány barna foltokkal. A farán barna sűrű foltok vannak, amik olyanok, mint a hínár, vagy akár egy háló. Farka dús és krémszínű, sörénye kicsi, és sötétebb árnyalatú. Magas kanca, és kecses tartása van.Lábai ettől függően nem valami hosszúak. Vékony alkatú. 

Előtörténet: Eisty itt született, Ninwuhr földjén. Édesanyja, apja is vándorok voltak, de hasonló természetűek, mint Eisty. Ezért, amikor már a csikó feljebb cseperedett, itthagyták. Eisty már akkor bölcs volt, s megértette. A szülei ízig-vérig vándorok voltak, s tovább kellett menniük. Elhivatott sorsuk volt, meg volt írva, hogy ha csikójuk születik, egy idő után el kell hagyniuk, s újra útra kelni. Becsületesek voltak, és igazságosak, Eisty pedig megértette. Egy kisebb csapat a vándorok közül befogadta, és nevelgette Eistyt, bár sosem volt vele probléma. Kitűnt a többiek között, még a felnőtteknek is tudott újat mondani. Eisty még egyedül is boldogult volna. Tudta, a vándoroknál kell maradnia, a vándorokat ,,boldogítani". Elhivatásához hűséges.