Név: Novlyn
Becenév: Nova
Nem: kanca
Kor: 4 év || Felnőtt
Származás:  Mongólia
Fajta: pegazus
Ménes:  -
Rang: -

Kijátszó: Mia
Elérhetőség: e-mail: csanyi.reka@freemail.hu

Képessége: Levegő - meglepő mi? Nem egy kreatív képesség, de neki pont megfelelő, hiszen pegazus lévén sokkal inkább kedveli a felhők közti utat, mint a talajt. Kiválóan repül a felhők közt, nem zavarja sem eső, sem vihar. Képes irányítani a felhőket, mozgatja, fel-le emelgeti őket, ahogy épp kedve tartja. Lehet, hogy ez már kicsit a vízi elem része, de amely felhőket irányítja, azokból esőt, esetleg kis erejű vihart képes létrehozni. Mivel még szinte tanulja irányítani az erejét, ezért csak kevés ideig marad meg a csapadék. Pár perc és a vihar sitty-sutty el is tűnik. Visszatérve a felhőkhöz, könnyedén helyezgeti ide-oda őket, de ennek a képességnek van egy rosszabb oldala is. Amikor az ég felhőtlen és a napocska boldogan süt, akkor bizony ő elgyengülten fekszik valahol egy sötét barlang mélyén. Mivel még szinte tanuló, nem képes teljes értékű felhőt létrehozni, és mivel azokból nyeri az energiáját és erejét, felhőtlen időszakban elgyengül.

Jellem: Ha két szóval kellene összegeznem a tulajdonságait, ez a két szó lenne: életvidám kanca. Nagyon kedves személyiség, mindenkihez barátságosan közeledik és akár ismer akár nem, beszédbe fog elegyedni veled. Rengeteget csacsog és nem bírja abbahagyni, ezen kívül gyorsan vált témát. Egyik pillanatban még a ménesekről volt szó, a másikban pedig már a kavicsokról. Nem árt vigyázni vele, hiszen rettentő akaratos és makacs, ha valamit akar, azt eléri, bármi áron. Bátor kanca, szereti a veszélyt, ám ha a helyzet nagyon elfajul, inkább visszatér a felhők közé. Mindig kiáll az igaza mellett, ha kell, kitartóan érvel egész éjszaka. Megeshet viszont, hogy elfelejti az érvelést és belekezd egy mesébe. Talán egy kicsit naiv is, na jó, nagyon. Az elképzelése, hogy itt minden ló barátságos és kedves, gyorsan szertefoszlott. Nehéz kihozni a sodrából, de ha mégis sikerült, akkor nehezen bocsájt meg. Mindig őszinte, nem fél kimondani a véleményét, és néha nincs tekintettel arra, hogy talán ez másnak rosszul esik. Szeret kiegyensúlyozott életet élni, bár a meglepetéseknek is örül. Néha elfelejt dolgokat, a memóriája nem a legjobb, de általában gyorsan eszébe jutnak az elfelejtett dolgok. Általában... Nyugodt ló, nem kapja fel rögtön a vizet, csak mély lélegzetet véve visszavág annak, aki épp meg akarta sérteni, vagy ilyesmi. Bolondos állat, szereti megviccelni a többieket és ő is elfogad egy-két poént, persze csak ha reálisak. Nem kedveli a felhőtlen napokat, hiszen energiáját azokból meríti, így ilyenkor elgyengül. Ezen kívül nagyon segítőkész, megvédi a nála kisebbeket, mondhatni anyáskodó fölöttük. Főleg a csikókat szereti, akiket lehet ide-oda hurcolászni és védelmezni. A harcokat és a konfliktusokat inkább kerüli, de egy jó kis vitában bármikor benne van.

Külső tulajdonságok: Magassága inkább hajlik a póniság felé, de mégsem az, körülbelül százhatvanhat centiméter. Erős testalkata van, szívós és masszív - kanca létére. Meg tudja védeni magát, ha arról van szó. Hosszú lábai kiválóak futáshoz, bár inkább a levegőbeli repülést kedveli. Izmos ló, sok terhet képes elviselni. Egész teste hófehér, viszont különböző türkizkék színű szimbólumok találhatóak rajta. Főleg a fején, nyakán és szárnyain. Nem tudni miért vannak rajta ezek a jelek, egyesek szerint az istenek festették be a szőrét, mások szerint pedig így született. Pegazus lévén szárnyakat is kapott, de még milyeneket! Mondhatni dupla szárnypárja van, ami kiváló repüléshez, vagy akár betakargatni egy kiscsikót, esetleg felágaskodva és a szárnyait lengetve elijeszteni egy ragadozót. Sörénye és farka szürkés árnyalatú, de főleg fehér. Szeme kék színű, nem is tengerkék, de már hajlik afelé.

Előtörténet: Valahol Mongólia egy távoli részén született, bár nem tudni pontosan, hogy hol. Édesanyjától hamar elszakadt, de nem Ansiel által. A kis kanca egy szörnyű harc közepette elmenekült a ménesétől és az erdőben keresett menedéket. Sokáig menekült, míg végül egy éjszaka a csillagos égbolt alatt nyugovóra tért, és ekkor jött az istennő segítsége. A megrémült csikót idehozta Ninwuhrba és valahol egy tisztáson elhagyta. Nova sokáig bolyongott egyedül, fázva és félve, de senki sem sietett a segítségére. Bár az istennő egy ménes közelében helyezte el, a kiscsikó nem várta meg, amíg megtalálják, az ellenkező irányba kezdett el menekülni, így semmi esély sem volt a megtalálására. Szárnyait még nem igen tudta használni, így csak a lábaira és érzékszervere kellett hagyatkoznia. Nem egyszer volt olyan, hogy megtámadta egy kisebb ragadozó és csak keserves kínlódás árán tudott elmenekülni. Nehéz csikókora volt, ez nem tagadás. A teste megerősödött, izmai megnőttek, bár kevés harcban volt része lóval, annál többet harcolt ragadozókkal. Szárnyai szépen kifejlődtek, ám nagyon megijedt, amikor dupla szárnypárt talált magán. Sok időbe telt, mire megszokta és tudta használni is őket. Végül képességével is szépen megbirkózott és mostanra már egész ügyesen tudja irányítani. Nagyon szép ló lett belőle és hiszi, hogy egy nap majd újra találkozhat anyjával.