|
Témaindító hozzászólás
|
2014.04.19. 21:19 - |
 |
[45-26] [25-6] [5-1]
Phoenix
Ó, én kis ravasz mit ki nem fundáltam! Van olyan szó egyáltalán, hogy kifundáltam? Na mindegy. Szóval, amíg a fűvel vaciláltam, addig Coligan újabb ágat tépett le a fáról, majd felém nyújtotta... a szájában. Hmm... jól van, hát nem vagyunk bunkók, vagyis de, de azok vagyunk. Viszont most el kell játszanunk a szépfiút, aki nem egy görény, szóval elvettem tőle az ágat és a földre dobtam. Lehajoltam és kiválogattam belőle a leveleket, azokat szépen eltüntettem, a többit pedig ott hagytam. A kanca eközben lefeküdt, aztán újra felállt, én pedig már nem tudtam követni a mozdulatait, de igazából nem is akartam. Miután eldöntötte, hogy állva marad és mellém lépdelt, én megkereültem és lehajtottam a fejem, hogy az beleérjen a fűbe. Amint éreztem a fűszálak csiklandozását az orromon, a kanca mögé lépdeltem, még mindig lehajtott fejjel. Mikor a hátsó lábaihoz értem, felemeltem a fejem és rápillantottam. Ha még mindig előrebámul, akkor teljesen mögé helyezkedtem és....- kivágott jelenet - Elhátráltam tőle, majd amikor műár tisztes távolság lett közöttünk, újra ránéztem és a vigyor megint kiült az arcomra. |
Coligan:
Hllottam hogy feláll és közelebb sétál.Tovább ettem mintha észre se vettem volna majd mikor közelebb jöt letéptem egy másik ágat és neki adtam mivel láttam rajta, hogy nem tetszik neki a rfű és ő is láthatta, hogy az ágat a fáról téptem le és az almákhoz hozzá se értem.Tényleg nem mérgeztem meg csak jót akartam neki.Mikor tele nyomtam almával a bendőmet ledőltem a fűe és figyeltem ahogy rágcsál.Amúgy egy elég jól kinéző ló és ha nem lennék rá dühös akkor még ezt is mondanám, hogy jóképű viszont nagyon beképzelt és egoista.Fel álltam majd közelebb mentem hozzá és már szólásra nyotottam számat de végül megráztam a fejem és inkább csöndbe maradva álltam és figyeltem.Vagyis inkább csak néztem ki a fejemből. |
Phoenix
Valahogy ma semmi sem volt jó. A fű sem, a víz sem és... a mai fogás sem. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kancával találkozom, mint Coligan. Itt most pedig nem a jó dolgok voltak elöl, hanem a rosszak. Ennél makacsabb és gúnyosabb teremtés nincs a földön. Ja, várjunk! De van, én. Na jó, most már hagyjuk az önimádást, koncentráljunk inkább a kancára. Figyelmesen - igazából totál nem érdekelt - végighallgattam amit mondott a méregről. ~ Hahh és ezt most vegyem is be? ~ ennyire azért ne nézzen már palimadárnak. Mivel totál nem tudtam mit csinálni, leheveredtem a fűbe és végigkövettem a mentőakcióját. Az a szerencsétlen mókus nem érdemelt volna ilyen sorsot, de miután Coligan visszarakta a fára, látszott rajta, hogy értékelte a dolgot. Na, most vagy soha! Feltpászkodtam a lehető leghalkabban és tettem pár lépst felé. Ha nem vett észre, akkor mellésétáltam és letéptem pár szál füvet. Reméltem, hogy bejön a tervem és megtudok róla egy-két dolgot. Viszont a fű annyira rossz volt, hogy kedvem támadt hányni tőle. Fanyar arccal rágtam és próbáltam nem az ízre gondolni. |
Coligan:
-Nyugi...csak a nyálamban van méreg de mint vetted észre nem nyúltam hozzá úgyhogy nyugodtan edd meg!-mondtam ránézve majd edtem tovább és újra ittam etgy kis vizet.-Erre inkább nem mondok semmit!-ráztam meg a fejemet a kiscsikó szóra majd odébb lépkedtem és két lábra állva letéptem egy egész ágat amin almák voltam.Eszegetni kezdtem közben láttam, hogy sikerült egy mókust is leszednem az ággal együtt.-Szegénykém...na gyere visszaraklak!-dugtam oda az orrom az ágba kapaszkodó ijedt mókushoz majd mikor felmászott rá felraktam egy másik épp ágra és figyeltem mit csinál.Csipogot valamit nekem majd eltűnt a fészkébe én pedig tovább ettem és hallgattam a csicsergő madarakat. |
Phoenix:
~ Még hogy nem vagy tudatlan... ~ ha nem lenne tudatlan, akkor tudná, hogy miért mondtam rá azt. Látszott a kancán, hogy már elege volt belőlem. Hurrá, elértem a célom! Na jó, igazából nem az volt a célom, hogy megutáljon, de így legalább lehet, hogy elmegy... csak előtte még... Nem ragoznám túl, ha lehet. Megszakítottam a kapcsolatot az energiámmal és megvártam, míg a kristály abbahagyja az izzást. Bár az érzékenysége megerősödött, a szememen lévő kötés újra éles és szoros volt. Hihetetlen, hogy három és fél év után sem koszolódott be és jött le rólam. De hát igen, azok a tudósok biztos tudták, hogy mit csinálnak. Elhajtottam egy pimasz legyet és figyeltem, ahogy a kanca leszúrt egy almát a fáról, majd eltüntette a szarvát és elfogyasztotta a gyümölcsöt. Coligan néven mutatkozott be. ~ Hm... Coligan. Egy ilyen gyönyörű név, nem illik egy ilyen pimasz kiscsikóhoz ~ ó igen! Tudom, hogy hallja a gondolataimat, és direkt mondtam ezeket. Vagyis nem mondtam, hanem gondoltam, de nem mindegy? A kérdésére megráztam a fejem.
- Kösz, de nem.. honnan tudjam, hogy nem "mérgezted" meg ezeket sem? - Az almákra böktem, aztán az egyik fűcsomóhoz lépdeltem és lehajtottam a fejem. Az orrom beledugtam a fűbe és hagytam, hogy a szél megmozgassa a fűszálakat, amik cirógatni kezdték az orrom. Leszakítottam pár szálat és elégedetten rágcsáltam őket. |
Coligan:
-Nem vagyok tudatlan!-mondtam halkan és dühösen.Kezd elegem lenni ebből a beképzelt ménből főleg, hogy azt hiszi mindenkinél jobb pedig egy nagyon sem így van.Megráztam a fejem majd láthatóvá tettem a szarvamat és a gejem felett lévő almát lepöcköltem vele és újra eltűntettem.-Coligan...-mutatkoztam be én is és rágcsálni kezdtem az almát.A számban eláradt az édes íz így lehunyt szemmel élveztem ki.Jó rlégen ettem már almát és most végre újra érik így ehetek.-Kérzs?-kérdeztem majd lepöcköltem még hármat és kettőt oda gurítottam neki ha kért ha nem.Miközben ettem éreztem, hogy a szügyemen lévő seb újra felszakad és elkezd belőle csorogni a vér pici csikókban.Lenéztem majd nem törődve vele ettem tovább.
|
Phoenix:
Egyes lovak annyira.... ostobák. Sokszor csak csodálkozok rajta, hogy miért is ilyenek, amikor rájövök, hogy azért, mert nem olyanok, mint én. Oh igen, én mindenkinél okosabb és szebb vagyok, még ennél a kancánál is. Amikor értetlenül visszakérdezett és ledobta a kristályt a földre, tudtam, hogy megijedt. Hát igen, mindenki megijed és okkal is. Körülbelül hat ilyen esetem volt, azok közül négy halálos. Nem mondom, hogy szeretek gyilkolászni, de valamivel meg kell védenem magam. De mivel vak vagyok, máshogy nem tudok védekezni.
- Ó, de kis tudatlan valaki. Hát, ez nagyon muris - vigyorogva ingattam a fejem, aztán lazán a kristályomhoz sétáltam és megvártam, míg visszalebeg a helyére. A kanca megszaglászott, én pedig felemeltem a fejem és a levegőbe szagoltam, amikor éreztem, hogy megcsapott a farkával. Felhorkantottam, aztán elkaptam a fejem, mielőtt még az oromhoz érintette volna. Nem hagyom magam átverni, de szerintem erre ő is rájöhetett. Figyeltem, ahogy iszik a patakból. A vízhez léptem és meglepődve tapasztaltam, hogy a sörényemből hiányzik egy darakba. Mi a...? Meglengettem a farkam, mire hullani kezdett a szőröm is. Na jó, ez már tényleg nem tréfa. A kristályomra koncentráltam, ami lassan izzani kezdett és aktiválta a gyógyító hatását. A földön heverő szőrszálak lassan felemelkedtek és visszavándoroltak oda, ahonnan jöttek. Végül aztán megerősítettem a kristály érzékenységét, aztán visszafordultam a kancához.
- Egyébként Phoenix vagyok... tudom, hogy te nem vagy jól nevelt és egy féregnek tartasz, de én nem vagyok az, akár mennyire is szeretnéd - elvigyorodtam, aztán belehajtottam az orrom a patakba és nyeltem pár korty vizet. Hát, ez hiba volt, ugyanis borzalmas íze volt. Így hát elhátráltam a pataktól és felemeltem a fejem. Élveztem, ahogy a szél belekap a sörényembe. Élvezet volt megcáfolni a kanca mozdulatait. |
Coligan:
-Miért is halnék meg?-kérdeztem furán hisz nem hiszem, hog ytudna velem csak úgy végezni.Meg amúgy is ha harcról van szó nem hagyom magam és én is vissza tudok támadni.A kristályt ledobtam a földre majd közelebb mentem és mnellé állva megszaglásztam.Farkqammal csaptam egyet így pont eltaláltam a fejét.-Tudod...nem is vagy te olyan ronda...-mondtam nyájas hangon ~ Ez az Coly!Így tovább és véghez tudod vinni a terved! ~ mondtam magamban büszkén és magasra emelt fejjel lépkedtem el tőle.Mentem körülötte egy kört majd vele szembe megált és orromat az övéhez dugtam majd egy hamis mosolyt eröltetve magamra fújtam meg az orrát! ~ Ó hogy te hogy meg fogsz lepődni, drága féreg!~ mondtam magamban nevetve majd elléptem tőle és lehajolva ittam bele a folyóba. |
Phoenix:
Bevallom, merész húzás volt tőlem az, hogy a patakhoz jöttem, pont ilyenkor. A kancától pedig az volt merész húzás, hogy ilyen hangon beszélt velem. Hát, ezt még visszakapja, annyi szent! ~ Még hogy féreg... akkor ő még nem látott igazi férget! ~ elvigyorodtan magamban, aztán végighallgattam a bókokat, a megjegyzéseket és az egyéb ilyesmiket. Nem tudtam, hogy ennyi mindent meg lehet rólam állaítani első látásra!
- Először is. Szögezzünk le valamit, pipi - ohh igen, az utolsó szót direkt megnyomtam. - Ne játszd az értetlent, mert nem áll jól. Másodszor pedig totál semmit sem ér a kis gyenge köpködésed szivi.
Ohh igen, Phoenix visszavág! Két pont nekem. Ahogy végignéztem a csöppségen, elgondolkoztam, hogy vajon miért ilyen harcas. Tduhatná, hogy semmi esélye sincs velem szemben, hiszen még csak most találkoztunk először és már is nekem támad. Ez aztán tényleg merész húzás, de nem értem mi a szándéka vele. Nem fog tudni legyőzni és pont. Nem kell ezt túlragozni, meg semmi. Amikor letépte rólam a kristályt, halál nyugodtan néztem rá. Mivel nem szakadt meg a kapcsolat köztem és az energiaforrásom között, még mindig láttam, de persze ő ezt nem tudhatta. És most jövök én. Ideje eljátszani a vak lovacskát. Megköszörültem a torkom, aztán szólásra nyitottam a szám.
- Nos, had mondjak valamit, mielőtt meghalsz... és nem, nem blöffölök, nemsokára tényleg ki fogsz purcanni... - Egy gonosz mosoly villantás - Bátor húzás volt tőled az, hogy kiszakítottad a kristályt a nyakamból, de ezzel életed legnagyobb hibáját követted el. Nem hittem volna azt, hogy ma megölök valakit, de hát... a te döntésed. Gondolom fogalmad sincs róla, hogy miért mondom én most ezt, de majd megtudod... idővel majd meg - még mindig halál nyugodtan a patakhoz lépdeltem és lehajtottam a fejem, hogy megnézzem milyen gyönyörű vagyok. Közben ügyeltem arra is, hogy a kanca lássa, hogy mit csinálok.
- Ó igen, még mindig pompás formában vayok! - Az idegenre néztem, aztán gonoszul elvigyorodtam. ~ Most jön a végzeted ~ jaj, de kis huncut vagyok!
/Ally, szeretném felhívni a figyelmed arra, hogy mi áll a szabályzatban:
"Ha a lovunk gondolkodik, azt ~ hullámvonalak ~ közé rakjuk, és dőlt formázást rakunk rá. Gondolatolvasás nem lehetséges, kéretik figyelembe venni." az oé, hogy gondolatolvasol, de akkor legalább csak azt, amit dlt betűvel írtam ^^ köszönöm/ |
Coligan:
-Azt tudom, hogy ló vagy, te féreg de minek az a hülye kendő ha úgyis látsz?-néztem rá és szemeiben a düh fekete füstje kezdett kavarogni.Lehet még nem tudja, hogy hallom a gondolatait de ezek alapján nagyon könnyen levágtam, hogy valószínűleg lát és csak megjátsza, hogy szegény egy kis vak ló.-Csak szólok, hogy a szervezetedbe most juttatm mérget és 3 perc múlva olyan csupasz leszel mint azok a szőr nélküli macskák!-mosolyogtam rá gonoszan majd a nyakában lógó kristályra pillantottam.-Tudod...a pipik azok a csirkék másnében és úgy látszik ez a kristály se sokat segít mert ha nem vetted volna észre ló vagyok és nem csirka!-mondtam majd szarvam (láthatatlan a szarva) segítségével mozgatni kezdtem a krisályt majd letéptem a nyakáról és a levegőbe tartottam. |
Phoenix:
Nem hittem volna, hogy ennyire szívdöglesztő vagyok. Vagyis de, ami most is megbizonyosodott. Amint a kanca mellé értem és végigmértem a szememmel, ő megfordult és majdnem hanyatt esett... persze attól, hogy milyen gyönyörű vagyok. Tudom, hogy csak azért, akár mit is mond, nem tudja tagadni. A kanca is végigmért engem, aztán amikor egy magasságba kerültünk - vagyis nem, mert kisebb volt mint én, csak a szemét emelte rám, na -, akkor kitágultak a szemei és úgy nézett rám, mint valami szellemre. De most komolyan.. miért néz már így rám, nem vagyok én szellem?! Na jó, hagyjuk. Amikor megszólalt, először még ízlelgettem a szavait és élveztem, hogy azt sem tudja ki vagyok. Kihúztam magam, így legalább egy fejjel fölé emelkedtem, amin újra elvigyorodtam. Elvoltam magammal és jó volt látni, hogy azt sem tudja, hogy mire számítson tőlem. Végül is csak egy vak lovacskát láthatott, ám én több voltam annál. Csak hogy ezt ő még nem tudja... még. Muhahahaha. Na jó, hagyjuk ezt abba. Vissza a kérdésére.
- Még is mi lennél? Szerinted? - Csípősen szóltam vissza és a hangomban egy kis gúny is érezhetődött. - Drága szívem, ez elég idétlen kérdés volt.
Nem tudtam megállni, hogy ne menjek közelebb, így odaléptem hozzá és finoman megszagláztam. "Finoman". Reméltem, hogy nem húzódik el, mert hát miért is tenné? Ha még azt sem hagyja, hogy megszaglásszam, akkor már tényleg pszichikai eset. Hogy miért? Mert egy, nem látta, hogy ló vagyok. És kettő, nem hagyja, hogy megszaglásszam. Hm... |
Coligan:
Lehunyt szemmel élveztem a hűvös szellőt ami meglibbentette a sörényemet majd mikor kinyitottam a szemem és jobbra fordítottam a fejem majdnem szívinfartust kaptam.EGy ló állt mellettem aki elég ijesztő volt úgy, hogy nem tdutam, hogy itt van mellettem.Végig vezettem rajta a tekibntetem majd mikor megláttam a szemén lévő kendőt a szemeim elig láthatóan kitágultak.~Ez meg mi a fene?~néztem és léptem egyet hátra, hogy szembe legyek vele.Szememet újra végig vezettem rajta és láttam egy izzó kristályt a nyakába.-Te meg mi vagy?-kérdeztem halkan meglepődött hangon.Sose láttam még ilyet, hogy valakinek kendő van a szemén de teljesen jól tájékozódik.Bár hallottam olyanokat, hogy aki megvakul annak erősödik a többi érzék szerve de valódi életben még nem láttam olyat.Mikor meghallottam, hogy mire gondol szememben düh lobbant és leköbtem.~Gratulálok, Coly!Ez volt a legjobb terved?!~ ráztam meg a fejem még mindig dühösen.Egy:nem vagyok pipi.Kettő:tudod ki fogja magát oda adni neked! |
Phoenix:
Teljesen elvoltam egymagamban és nem is kellett semmi társaság. Egészen addig, amíg meg nem hallottam a patadobogást. Ne értsetek félre, ezután sem akartam társaságot, de úgy látszik, ebben nem én döntök. Sajnos... Jó, hát ez van, nincs mit tenni, megbirkózunk a helyzettel! A fejem továbbengedtem lefelé és hagytam, hogy az orrom ellepje a hideg víz. Kicsit kirázott a ideg tőle, de semmi komoly nem történt. Az idegen a hangok alapján azt hiszem galoppozva közeledett, aztán zutty! bele egy pocsolyába. Komlyan, muszáj ennek így közelednie? Hjahj... Felemeltem a fejem és az idegen kanca felé fordultam, mert hogy az volt. Hmm... egy újabb becserkészendő pipi! Na, nézzük a gyönyörűséget. Újra lehajtottam fejem, mintha innék, de igazából "aktiváltam" és kristályt, ami a vízben észrevehetetlenül izzani kezdett és lassan eltüntettem rólam a kendőt és gyenge látást adott. A kancára sandítottam és a kristály amint alábbhagyott az izzással, felemeltem a fejem és átgázoltam a patakon, egyenesen a szépség mellé. Végigmértem a szemeimmel és elégedetten elvigyorodtam. Szerencsétlen pára... miért is jöttél ide... |
Coligan:
Unottan sétálgattam az erdőben valami élelem után kutakodva mivel az imádkozás alatt nagyon könnyű megéhezni és így is rosszallóan néztek rám, hogy a nagy csendben folyton az én korgó hasmat lehetett hallani.Lehajtott fejjel lépkedtem és próbáltam kikerülni az esőből származó pocsojákat.Ahogy mentem előre észre se vettem, hogy van elöttem egy fa így siekrült felnyársalnom a szarvamra.~Hjaj...még ez is...~gondoltqam majd próbáltam kihúzni a szarvamat a fából de nem igazán sikerült.Rángattam mé pár percigh majd inkább eltűntettem és tovább sétáltam.Nem szeretm eltűntetni de hát ha csak így tudok tovább menni mit tehetnék?Mikor meghallottam egy patak csobogását azonnal felkaptam a fejem és gyorsabb léptekkel indultam arra.Nem figyelve a pocsojákra haladtam így elég fura cuppogós hangot hallatott a paám mikor bele bele toppantottam egybe.Mikor végra oda értem a tóhoz lehajtottam a fejem és bele dugtam orromat a hűs folyóba.Nem szeretem ezt asz időszakot.Mindig nagyon meleg van és folyton esik ezáltal tiszta pára a levegő és meleg van.Mindig is utáltam a meleget és ez most sincs máshogy.Miután végre lehűtöttem magam megtámadtam az egyik fát és zsiráfkodva téptem le a leveleit amit aztán gyorsan rágcsálva nyeltem le és már nyúltam is a következő darabokért. |
Phoenix:
Hangtalanul lépdeltem a patak szélén, ügyelve arra, nehogy víz érjen a patámhoz, vagy a lábamhoz. A kendő, mint mindig, most is a szememen volt és a nyakamban lévő kristály is a helyén lógott. Kivételesen nem használtam a erejét, és hagytam, hogy a többi érzéklszerveim vezessenek. Hatalmas hibát követtem el, hiszen sosem jöttem volna a patakhoz, ha láttam volna... de mivel lhatároztam, hogy ma játszom a "jó kis vak lovacskát", kénytalan voltam itt maradni. Tudtam azt is, hogy bármelyik percben megjelenhet valaki, aki majd boldogítani fog a dumálásával, én pedig nem tehetek semmit, hiszen mint mondtam, játszom a vak lovacskát. Hát igen, jól tudok színészkedni, ezt nem említettem? Fantasztikus vagyok benne, szinte mindent bekajálnak, ami elhagyja a szám... szinte. Hát jó, hagyjuk is a témát, foglalkozzunk inkább azzal, hogy mi is ez itt. Ekkor vettem észre, hogy majdnem nekimentem egy fának, vagyis hát... neki is mentem, ezért álltam meg. Mielőtt még bárki láthatta volna, elhátráltam anövénytől és szúrós "szemmel" éztem rá. Vagyis odanéztem, ahol gondoltam, hogy van. Na jó, nehéz ám vak lóként élni, ezt elmondhatom! A patakhoz lépdeltem és lehajtottam a fejem, hogy igyak, amikor meghallottam a kristály halk csobbanását a vízben. Na szuper! Még ez is belelóg a vízbe! Nem mondom, hogy baj, ha belelóg, de azért na... meg sem kéne. |
Mosolyogva bólintottam. Kezdett megérkezni a jó hangulat az aurámba, ami kellemes érzéssel töltött el. Talán, a kanca jelenléte táplálta. -Igen, és te?-kíváncsiskodtam, ha már itt tartottunk. Nem tudtam volna elképzelni magam, ménesbe verődve, szabályoknak engedelmeskedni. Meg vannak a saját kikötéseim, de egyébként, nem hagynám, hogy csak úgy szabályozza valaki az életem. Mi joga hozzá? Ugyanolyanok vagyunk, talán kinézetünk és képességeink valamint természetünk tehet köztünk különbséget. Mindannyian egyenrangú lovak vagyunk. Tény, ha van nálam erősebb ló, de az még nem jelenti azt, hogy behódolok neki, engedelmeskedek a szavainak. Mérhetetlen igazságtalanságnak vélem. Természetesen, vannak rendes ménesek, de ritkán találkoztam olyanokkal, akik családként szeretik egymást. Leginkább olyanokkal, akik alá vannak vetve a vezérnek, vagyminek, és minden óhaját teljesíteni kell. Na meg, ott vannak azok a kikötések, amik a ménesek életét szabályozzák. Borzalmasak! Nem is tudom elképzelni, milyen lehet úgy élni. Mi vándorok, ha nem is ismerjük úgy egymást, meg a többi ménest ami itt van, (fogalmam sincs van-e, de majd kiderül) segítünk akin lehet, és családként szeretjük egymást, már akit ismerünk. Jó lenne, ha össze tudnának kovácsolódni a Vándor egyedek, bár nem nagy szükségletem, hogy csapatba verődve éljek. Mégis, olyan érzésem van, hogy a vándorok csapata, más lenne, mint egy normál ménes...a vándorok, szabad akaratúak, és szabad lelkúek! Mint a madarak... |
- Akkor ezek szerint vándor vagy? - kérdeztem meg, főleg mivel más kérdés nem jutott az eszembe. Bárszámítottam, hogy a válasza igen lesz. Olyan jó a véndoroknak. Nincsenek határok, oda mennek ahova akarnak, azzal barátkoznak akivel akarnak és talán amit igazán irigyelek, hogy azzal csinálnak kiscsikót akivel akarnak. Én ezekkel szinte mindig kötve vagyok. Csak várom azt a pillanatot, amikor elmenekülhetek Axoun árgus szemeitől és leválhatok a ménestől, vagy azt, amikor végre megadhatom annak a beképzelt ménnek azt, ami igazán járna neki. |
-Nem rég járkálok erre felé-mondtam elgondolkodva, ugyanis nem nagyon számolgatom a napokat mióta itt vagyok. Nem jutott hirtelen eszembe több kérdés, csak méregettem a kancát. A szárnyai eléggé hatalmasak, bár hozzám viszonyítva elég sokminden hatalmas. Bár, Lacee nem volt magas termetű és valamelyest megnyugtatott, hogy nem kell kiakadnia a nyakamnak, ha rá kell néznem. Agyaltam, van e valami más kérdés amivel leköthetném magunkat, de hirtelenjében nem jutott eszembe semmi. Inkább lehajoltam és legeltem egy kicsit a fűből. Nem a legjobb ízű fű, azt meg kell hagyni, dehát ez van, ezt kell szeretni. |
Még mindig kicsit furcsáltam, hogy nem tegez és valójában egy kis lelkiismeretfurdalás szerűség is keletkezett bennem, amiért én tegezem, de meg kell vallanom nem nagyon tudok, illetve nem nagyon szeretek másokkal tiszteletteljesen beszélni. Bár ez inkább olyan bennem maradott dolog, hiszen velem sem beszéltek soha tiszteletteljesen.
- Igen. Eléggé régóta. - válaszoltam a kérdésére. - És te? - tettem fel a kérdést. Nem vagyok egy nagyon kíváncsiskodó személyiség, de erre most igazán kíváncsi voltam. Emlékeimben sosem láttam még ezt a mént, de kisugárzása és kinézete mégis annyira ismerősnek tűnt. A sötét szőre és főleg az a kis fehér sebhelyre hasonlító csíkok a szeménél. Valahogy mintha már láttam vagy hallottam róla valahol. |
Ahogy meghallottam a nevét, végigmértem őt. Szép, figyelemre méltó külseje volt, ebből arra következtettem, igen népszerű lehet a mének körében. Bár én nem voltam egy hamar szerelembe esős fajta, és kihasználni sem használtam másokat. Rögtön furcsa volt számomra a tegezése, vagyis az üvdözlése. Bár, sosem voltam az, aki általában csak úgy össze-vissza beszél mindenféle hülyeségről. A megfontoltságot, értelmes társalgások kedvelője voltam. Kedvesen mellé léptem, nem tűnt zavartnak, így én is lazázni próbáltam, bár a lazaság tőlem, ami azt illeti, eléggé távol áll. -Rég él itt?-még nem voltam olyan oldott hogy tegeződjek. Ez egy ilyen szokás volt nálam, elég fura, tudom, tisztában vagyok vele, mégis, számomra fontos volt. Kíváncsi voltam, és ha már találkoztam vele, miért ne ismerkedhetnénk? Elvégre, elég kevés lovat ismerek még, igyekeztem bővíteni a listámon. Hófehér szőrzete csakúgy ragyogott, pláne, hogy a víz kristályszerű fényt vetett vissza, ahogy a nap rásütött. Nem kellett hunyorognom, mégis erősnek véltem. |
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
